Sajnos, érdemben hozzászólni azért nem tudok, mert bevallom: magyartalan vagy sem, a Csiki sörhöz nem volt még szerencsém. Így aztán nem tudhatom, milyen ízre, színre, állagra és habra - szeretnék már nagyon az empirikus megismerés közelébe férkőzni.

Azt azért így ismeretlenül is gondolom, nem akármilyen nedűről lehet itt szó, legalábbis ami a ser alkohol fokát illeti. Vélhetően erősnek, keménynek kell lennie, ha az érdekében ennyire vehemensen lobbizó politikusoknál - már-már nemzethalált vizionálva - ilyen tudat-módosult állapotot képes előidézni.

Az egészet - amíg nem tudom megkóstolni a Csikit-t - úgy fogom fel, mint egy újabb, közpénzen megvalósított marketing kampányt a mély-magyar, őshonos itóka népszerűsítésére. Ily módon az is vágyat érezhet iránta, aki egyébként nem tapasztalta, vagy nem is hallott róla.

Amúgy meg azért is szeretnék mielőbb ismeretséget kötni Csiki-vel, mert félek, könnyen járhatok vele úgy, mint sokan a vakrandin. Olyasmire vágyni, ami aztán nem jön be, keserű tapasztaláshoz vezethet. Különösen keserűt, ha sörről van szó.

Elkerülendő az olyan malőrt, ami a közismert viccben is szerepel. Miszerint, a sörgyár vezére megkérdi a főmérnököt, hogy visszajött-e már a beküldött sör-minta eredménye a laborból? "Megjött vezérem" - válaszolja a főmérnök. "Na és mit írnak benne?" A főmérnök kicsit szemlesütve mondja: " azt írják, hogy a ló egészséges!"

Mert ebben az esetben ez a csúcs-reklámra futtatott áldott nedű nem lesz más, mint Ciki-sör.

Egyébként meg igazság: nem azt kell nézni, hogy honnan jön valami vagy valaki, hanem hogy mi van benne!

- rigi -