– A lakásunkat szerettem volna felújítani – kezdte történetét Szabó Ferencné. – Bementem a bankba, hogy kérjek támogatást, a csok-ot szerettem volna igénybe venni. Ehhez az építésügyi hatóságtól kellett engedélyt kérnem. Kijöttek, és nem engedélyt adtak, hanem felszólítottak, hogy javítsam ki a hibákat az épületen. Ezt nem tudtam megtenni, mert hát pont azért akartam felvenni a csok-ot, mert nem volt pénzem. Határidőt adtak, de hiába mondtam, hogy nincs semmim, nem foglalkoztak vele. Később kijöttek megint, immár ellenőrizni és látták, nincs megcsinálva a munka, csak a kémény. Erre megbüntettek. Ráadásul megint adtak egy határidőt. Ha azt sem tartom be, megint megbírságolnak. Magyarul segítséget kértem, bírságot kaptam! – mondta a nő, aki a gyerekek után akarta igénybe venni a csok-ot.

Az asszonynak egy tíz és egy tizennégy éves lány van,  a nagyobbik most megy gimnáziumba Kisújszállásra:

– Rajtuk kívül van még két nagyobb gyermekem, de ők már önállóak. Mindig dolgoztam, ezelőtt Nagykőrösön, de ott megszűnt a munkahely, mert kivitték a munkát külföldre, majd Jászberényben a hűtőgépgyárban, de ott leépítés volt, belekerültem. Jászkiséren laktunk albérletben akkor a párommal, onnan vettük meg a lakást itt Püspökiben 2005-ben közel kétmillió forintért hitel nélkül. Saját tulajdon, hova költözzek innen két gyerekkel? – kérdezte.

– Ha most nem megyek be a bankba, hogy támogatást kérjek azért, hogy a házamat rendbe tegyem, akkor senki sem törődött volna vele, hogy mi hogyan élünk! Megjegyzem, az enyémnél sokkal rosszabb állapotban levő házak is vannak a faluban, azokkal sem törődik senki sem... – tette hozzá. – Pénz nélkül nem megy az építési munka, ezt hiába mondtam bárkinek is. Tele vagyok így is hitellel, de dolgozni akarok, nem lógatom otthon a lábamat és én nem úgy vagyok napról-napra, hogy várom, mikor dől össze a ház, hanem rendbe akarom tenni – mondta határozottan a negyvennégy éves nő.

(Tóth András - szoljon.hu)