A Calepinus a 16 század legnépszerűbb szótára volt. Rengeteg kiadást ért meg. Először 1502-ben jelent meg Itáliában Cornucopiae címen – közismertebb nevét összeállítójáról, Ambrogi Calepinóról kapta. A szótár többnyelvű volt, a latin szavak mellett sok nyelven felsorolta megfelelőiket. A szótárnak sok változata volt. Bár az első kiadások csak héber, latin, görög és olasz megfelelőket tartalmaztak, később jelentek meg tíznél több nyelvet magukba foglaló változatok is, nem egyben a magyar nyelv is képviseltette magát.

1585-ös kiadásában azonban sajnálatos sajtóhiba történt. A 'fejfedő' jelentésben bekerülő söveg szóba sajtóhiba került, és fövegként jelent meg. A tévedéshez hozzájárulhatott, hogy abban az időben az s-t még főkén hosszú alakváltozatában (ſ) használták, mely nagyon hasonlított az f-re.

Ennyi? Jól néznénk ki, ha minden sajtóhibából új szó születne! Miért nem javították ki? Nos, a magyarázat az, hogy ha nem is ismerték, a fő 'fej' szó származékának gondolták, és mint helyes alakot megtartották. Átkerült a további kiadásokba, és más szótárakba is. Bár ma talán inkább népiesnek érezzük, régebben inkább csak az irodalmi és a hivatalos nyelvben volt használatban.

A söveg (ill. a mai irodalmi nyelvben inkább süveg) viszont ismeretlen eredetű. Alakváltozatai sokfélék (süeg, süjeg, sijeg, süög, sőg, sümeg stb. – a Sümeg településnevet azonban nem ebből magyarázzák), és a történetiségből sokféle jelentésben is adatolt: a 'fejfedő'-n kívül lehet 'fagyal', 'cukorsüveg', 'fityma', 'különböző tárgyak domború vagy kúpos teteje', 'anyacsavar', 'timpanon'. Eredetileg kúp alakú fejfedőt jelölhetett, innen származhat a többi jelentése.

(nyest.hu)