A hét közepén, szerdán hirdetett sajtótájékoztatót a kőbányai polgármesteri hivatal vezetése, ahol a Város Mindenkiért Egyesület (VME), a Habitat for Humanity Magyarország és a kerületi polgármester számolt be egy egyedinek számító, a hajléktalanok sorsát segítő kísérletről. Az elképzelés impozáns, néhány kérdés viszont megválaszolatlan maradt Kőbányán.

Segítő szándék vagy tapintatos hallgatás?

A sajtótájékoztató jellegének ellenére elsősorban az önkormányzat polgármestere, Kovács Róbert, s a két érthetően lojális szervezet képviselője alapvető kérdésekben kértek megértést a kérdezni óhajtó sajtómunkatársaktól, ugyanis „nincs felhatalmazásuk információval szolgálni két lényeges, a témát alapjaiban érintő kérdésre”. Tették mindezt azután, hogy udvariasan megszólították az újságírókat: volna-e kérdésük.

Az előzményeket talán sokan ismerik: 2012. tavaszán a kőbányai önkormányzat el akarta bontani a Terebesi erdőben sok-sok éve álló saját építésű kunyhókat, melyek közel 50 embernek adtak otthont. Az ott élők nagy része átmeneti szállóra került, néhányan a Vöröskereszt albérleti programjába, míg négy ember a ferencvárosi Lélek programba. Az erdőben maradtak lakhatásáról a Város Mindenkié segítségével folytattak tárgyalásokat az önkormányzattal a megfelelő és emberhez méltó elhelyezésükről.

Hatékony látványpolitizálás?

Ezt az erős sajtónyilvánosságot kapott helyzetet és eseményt igyekezett a kőbányai önkormányzat nyitottnak és humanitáriusnak tűnő empátiával kezelni, mivel a VME 2012 óta folyamatosan keresi a megoldást a Terebesi afférra, ami valószínűleg az önkormányzat számára is egyre kényelmetlenebbé vált.

Eme áldatlan és kínos helyzet rendezésére találta meg a kerületi önkormányzat az Egyesült Államokból importált „Elsőként Lakhatást” program helyi értékű telepítését, amely szándék dicséretes, a következményei politikusan hatékonyak, a probléma érdemi kezelése viszont erősen kétséges.

Magyarán – ügyesen kezelt a helyi vezetés egy kellemetlen fekélyt a lokálpolitizálása felületén.

Öröm, üröm: 2+2=30

Az erősen csak becsült statisztikai adatok szerint hazánkban több, mint 30 000 a hajléktalanok általánosan meghatározható száma. Az adatok szerint a hajléktalanszállók közel 6000 főt képesek fogadni a fővárosban, ami arra enged következtetni, hogy az érintettek száma ennek minimum a háromszorosa lehet, magyarán 15 000 ember Budapesten. Mindez természetesen nem hivatalos, bár feltehetően nem is irreális adat. A főváros 23 kerületére vetítve ez az arány nagyjából 650 személyt feltételezne kerületenként, amelyet differenciálva, és Kőbánya területét, valamint lakosságát tekintve legalább 800, helyben élni próbáló hajléktalan magyar embert jelenthet – közülük 50-en éltek a Terebesi erdő adta otthonaikban.

Közülük kettő fő (plusz feltehetően kettő családtagi viszony miatt) kapott egy-egy önerőből felújítandó önkormányzati bérlakást az önkormányzattól./Ennek némileg ellentmondó hír jelent meg a közmédia – hirado.hu – oldalán, ahol úgy tudják, hogy 12 lakást ajánlottak eddig Kőbányán a hajléktalanoknak s a polgármester szavaira hivatkozva állították, hogy két év alatt 30 hajléktalan költözhetett saját lakásba/.

Titokgazdák közpénzen

A kőbányai projekt alapvetően, s egyértelműen pozitív szándékát és kezdeményezését két, fentebb már említett lényeges kérdés árnyékolja be kissé. A polgármester úr szavaiból kiderült, hogy a sajtótájékoztatót megelőző órákban, délelőtt, nem sajtónyilvános egyeztetés történt az összes fővárosi kerület invitálásával, hogy a lokális kezdeményezésbe hányan csatlakoznának a budapesti, s többségében a kőbányaihoz hasonlóan fideszes önkormányzatok közül. 

Egy másik, igen fontos kérdés arra irányult, hogy a hajléktalanok problémáját üdvözítően előrelendítő kezdeményezésre mennyiben volt vevő a fővárosi önkormányzat képviselője.

Az első kérdésre a polgármester úr tapintatos titokzatossággal és a két érintett civilszervezet képviselőjének lojalitása mellett annyit mondott, hogy erről semmit sem mondhat, de annyit elárul, hogy a többségében szintén fideszes vezetésű önkormányzatból kettő, azaz kettő tette a magáévá a hajléktalan kérdés megoldására irányuló elképzelésüket. Ami, lássuk be, igen sovány eredmény.

A másik elvi - és alapvetően hatékony -  kérdésre, miszerint miként reagált az együttműködés jövőjét célzó kérésükre a fővárosi önkormányzat, szintén hírzárlattal tompított Kovács Róbert, mely szemérmesség már csak azért is különös és érthetetlen, mert

1., ha a kormányzati párttársak elutasítják a hajléktalankérdés eme valóban emberhez méltó megoldását, akkor vagy Kovács Róbert gondolkozik másként, mint pártbéli társai, vagy az egész egy szociális látványpékség, amivel ki akarják végre húzni a kínos helyi események méregfogát és elnémítani a gesztussal az akadékoskodó Város Mindenkiért Egyesület aktivistáit. 

2., felettébb érthetetlen, hogy a közpénzen és közérdekből - és a közért -  működő és működtetett önkormányzatok tevékenységéről miért véli úgy egy önkormányzati tisztségviselő, még ha polgármesterként is, hogy a közpénzen s közpénzből fenntartott hivatali tevékenységét lényegében szilenciummal minősítheti s működtetheti a közvélemény előtt.

A témában tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy Magyarországon megközelítően félmillió az üresen álló magán- és vagy önkormányzati lakások száma.

Reménykedjünk, hogy így több mint két családnak is juthat az erdőből – otthona.

HarkaiPé.

Kép: Harkai, sajtofoto.hu