Akkor egy újságíró biztosan jó hangosan megkérdezte volna tőle, hogy ha ez így van, ebben az esetben vajon 2015-ben miért nem kaptak ugyanilyen különleges bánásmódot például azok az afgán és szír menekültek, akik előzőleg polgármesterek vagy országgyűlési képviselők voltak a hazájukban.

Hiszen ezek is rangos politikai posztok. Mégis ott láttuk őket a határon, hosszú ideig várni a sorukra, azután gyalogolni Röszkéről a szegedi táborba, később pedig a Nyugatinál üldögélni, majd a Pápa téren, a puszta földön éjszakázni, ezúttal a tűrhetetlen hazai körülmények elől menekülve. (Csak én, egymagam három egykori polgármesterrel találkoztam, eggyel pedig interjú is készült az egyik vidéki lapban, talán Debrecenben vagy Szegeden, erre már nem emlékszem.)

Bármit válaszolt volna erre, az mindenképp megvilágította volna, hogy kamu az egész érvelése.

És akkor a királyok, hercegek és rákosimátyások kedvezmény-megvonásának közismerten drasztikus formáiról még nem is beszéltünk.

De mivel az újságírásnak nevezett szakma nálunk nem működik, ezért sem ezt, sem az ebből eredő, további kérdéseket nem tette föl senki, ezért marad továbbra is a feneketlen és kilátástalan sötétség, egynézőpontúság és alulinformáltság.

És ha csak a külföld valahogy megint föl nem szabadít minket, marad az Orbán-maffia.