A 61 éves asszony fia eddig gyanútlanul élt a saját lakásában tulajdonosként, egyedül, nemrég azonban feltűnt neki, hogy a postaládájában egy hivatalos levélről szóló értesítőt hagyott a kézbesítő egy ismeretlen férfi nevére. Később a rendőrség is ezen a címen kereste a férfit, de természetesen csak a tulajdonos fiatalembert találták ott, akit tanúként idéztek be az ismeretlen bűnügyében - ugyanis az idegen a lakástulajdonos tudta nélkül a lakcímnyilvántartás szerint hozzá volt bejelentkezve.

Amikor a férfi elmondta, hogy egyedül él a lakásban, és nem tud róla, hogy bárki más be lenne jelentve oda, a rendőrség azt tanácsolta, keresse fel a területileg illetékes önkormányzati ügyintézőt, akinél kezdeményezhető a lakcímnyilvántartásból történő kényszerkijelentés. A lakástulajdonos már másnap felkereste a hivatalt, ahol vagy a tulajdoni lap másolatát, vagy hiteles adásvételi szerződést kértek tőle, és közölték, hogy két tanú aláírásával indíthatja az eljárást.

Az ügyintézővel történt beszélgetés során az is kiderült, hogy a lakcímbejelentő lapon az ismeretlen férfi tartózkodási hely létesítése minőségben volt bejelentve, már több mint egy éve. A lakástulajdonos neve a lakcímbejelentő lapon hibásan volt feltüntetve, az aláírás pedig teljesen eltérő volt az ő kézírásától. A férfi megkérdezte az ügyintézőt, hogyan lehetséges, hogy bárki, bármilyen névvel és bármilyen aláírással ellátott lakcímbejelentőt hivatalos okiratok nélkül leadhat (mint például egy adásvételi szerződés, amit tőle kértek)? A hatóság minden kontroll nélkül elfogad bárkitől bármilyen lakcímre történő bejelentkezést? Az ügyintéző azt válaszolta: „Nincs jogunk ellenőrizni se a nevet, se a lakcímet”.

A panaszos fiatalember következő kérdése az volt, hogy mennyi időt vesz igénybe egy ilyen eljárás. Megdöbbenve hallotta az ügyintézőtől, hogy minimum 4 hónap múlva foganatosítják a kényszerkijelentést. Ugyanis először meg kell várni, míg a lakástulajdonos címére az önkormányzat az illegális bejelentkező nevére küld egy felszólítást, hogy jelentkezzen ki. Ezt a felszólítást - mivel sosem lakott ott a valóságban - nem is fogja átvenni. Ezt követően az önkormányzat megkeresi a rendőrséget, és csak ezután, amikor onnan visszaérkezik a jelentés, lehet kérni a kényszerkijelentkezést.

Elképesztő, hogy a lakcímbejelentés során az önkormányzat ügyintézője nem ellenőrizte a nyilvántartásokat, melyekből kiderült volna, hogy a lakás tulajdonosának a neve nem azonos a panaszoséval, valamint az aláírása sem egyezett a nyilvántartásokban szereplőkkel - emiatt pedig neki kell elszenvedni számos kellemetlenséget.  

A lakástulajdonos döbbenten áll a történtek előtt. Elképesztőnek tartja, hogy egy okmányirodában, ahol a hivatalos dolgainkat intézzük, és az aláírásunk, valamint minden adatunk (személyi igazolvány, útlevél, stb.) szerepel a nyilvántartásokban, hogyan lehetséges, hogy bejelentkezést a lakásunkba bárki elintézheti pillanatok alatt a lakástulajdonos tudta nélkül, a kényszerkijelentés pedig hónapokat vesz igénybe?

Egy ilyen váratlan bejelentkező mennyi galibát tud okozni a tulajdonosnak? Tegyük fel, hogy valaki el akarja adni a lakását, amit ma már csak úgy tehet meg, hogy az adásvételnél tisztázza a vevővel, hányan vannak a lakásba bejelentve, és mikor jelentkeznek onnan ki. Egy ilyen esetben, mint amiről a panaszos levél szól, akár el is állhat a vevő a vételi szándékától, ha hónapokat vesz igénybe a lakcímnyilvántartásból történő kényszerkijelentés. Ki fogja az ebből származó esetleges károkat megfizetni, ha pl. előzetesen foglalót kapott a lakás eladója?  Ki fogja a kárát megfizetni, ha eláll a vevő az ügylettől és emiatt jelentős anyagi kár éri az eladó lakástulajdonost?

De a legfontosabb kérdés: hányan fognak megdöbbeni egy lakás adásvételi szerződéskor, mint eladók, mikor rájönnek, hogy idegenek jelentkeztek be hozzájuk, akiket sosem láttak, róluk sosem hallottak?

Az eset hallatán felmerülhet még más probléma is: vajon hányan jelentkeznek be magyarországi lakcímekre külföldi állampolgárok úgy, hogy nem is tudunk róla, és itt bármit intézhetnek a lakcímeinkre bejelentkezve? Egy internetes keresés során a lakcímbejelentés címszóval egészen érdekes dolgokra bukkanhatunk: oroszul olvasgatók is évekkel ezelőtt felfedezték már a világhálón a magyarországi lakcímbejelentés rejtelmeit. Jó buli ez, pláne manapság az ukránoknak. Már nem is kell lakcímeket venni papíron, mint régebben, amikor idesétálgattak minden előnyért, amit nyújt nekik még ma is a mi kis országunk.

Régebben a lakcímbejelentésnél kötelező volt bemutatni az adásvételi szerződést, a név és aláírás azonosságát ellenőrizték az ügyintézők. Ezt a biztosítékot miért nem alkalmazzák most is? Vajon hány ilyen eset lehet még az országban? A nol.hu is beszámolt korábban egy érdekes történetről, a sarokházakkal sem árt vigyázni, amíg burjánzik a bürokrácia. De miért csak az egyik oldalon? Bejelenteni pillanatok, kijelenteni hónapok kérdése? Lehet, hogy a lakásainkban már egy egész hadsereg lakik papíron? Jó lenne sürgősen rövidre zárni egy megszigorított jogszabállyal ezeket a lakcím-bejelentési lehetőségeket.

Addig is azt javasoljuk, nézzenek utána, hogy ki jelentkezett be a lakásukba. Ki tudja, kinek a nevét találják a papírokon…