Továbbra is özönlenek hozzánk az elkeseredett hangvételű levelek a rokkantaktól, ráadásul ezek a panaszok minden eddiginél jobban lefedik egymást.

Mindegyik a reménytelenségről szól, félnek a következő négy évtől. Úgy érzik, már egyetlen politikai erőre sem számíthatnak. Attól is félnek, hogy az országgyűlési és az EP-választások után nem lesz képes olyan szintű megújulásra a demokratikus ellenzék őszig, hogy taroljon az őszi önkormányzati választásokon. A narancsködbe borult ország szegényei hiába várják a csodát. Így aztán azon keseregnek a korhatár alatti rokkantak, hogy végük van, mert ő küzdelmeiket senki sem látja, vagy nem akarja látni. Hiába írogatnak az ombudsmannak, vagy a köztársasági elnöknek egy cseppnyi figyelmet kérve, hogy járjanak közben a kormánynál a tarthatatlan helyzetük miatt, levegőnek nézik a súlyos betegeket a gondjaikkal együtt.

Azokat az elkeseredett anyákat sem akarják meghallani, akik azt panaszolják, hogy írtak ők már mindenhová, a kormányhivataloknak, az ombudsmannak is, de sajnos efféle válaszokat kaptak: „A jogszabályok és az idevonatkozó rendelkezések szerint, Önnek ellátás nem jár. Kérjük a tájékoztatásunk szíves tudomásulvételét”. Az anyák nem értik, hogy, ha kormányhivatalok „csak” végrehajtó szervek, akkor legalább az ombudsman miért nem vizsgálódik tovább az ügyükben. Az égbekiáltó nyomor, és a felháborító szociális törvény áldozatai között szép számmal akadnak olyan rokkantak, akik hiába dolgoztak a megrokkanásuk előtt, de saját jogon egyetlen fillért sem kapnak a biztosítási idők hiánya miatt - ilyenek például a gyes-en, gyet-en lévők és az ápolási díjasok. Azok, akik gyermeket vállalnak, és napi 24 órás szolgálattal helytállnak a beteg gyermekek, vagy idős szülők ápolása miatt.

A levélírók között akadtak olyan anyák, akik a jelenleg hatályos szociális törvény miatt akadtak ki. Felháborítónak tarják, hogy azok a szociális juttatások, melyek azt a célt szolgálnák, hogy a szülő jövedelmét kiegészítve családi pótlékot, árvaellátást, gyermektartást, stb. kapjanak a gyermeknevelés kiadásaihoz, azok is a családi összjövedelmet képezik. A szociális törvényben meghatározott fogyasztási egységet manipulált szorzószámok alapján állapították meg, így gyakorlatilag minél több gyermeke van valakinek, a gyermekek száma annál kevesebbet ér. Például egy ötfős családban, ahol két felnőtt és három gyermek van, a fogyasztási egység alapján csak 4 főnek számítják őket úgy, hogy közülük egyvalaki nem kap semmit. Az elképesztően alacsony, segélyes rokkant-pénzek, a családi pótlék, az árva ellátás, és mindenféle szociális juttatás beszámít a „családi kalapba”.        

Egy elkeseredett anya leveléből idézünk:

„Az önkormányzat szociális osztályán elmondtam, hogy a NRSZH felülvizsgálaton leminősítettek. Az 50% mértékű egészségkárosodásomat közben 41, 42, 45% mértékűre levették, hogy az özvegyi nyugdíjat ne kelljen fizetni. Emiatt a saját pénzellátásomat is csökkentették, miközben az MR lelet szerint az egész gerincem csupa sérv. A vérnyomásom 200/110 örökletesen, amire többféle gyógyszert kell szednem. Mindkét oldalon csípő protézissel alig bírok mozogni, de még más betegségeim is vannak. Felsorolni is elég lenne, hogy hányféle gyógyszert kell szednem. Az idegsebész szerint, az MR gerinc felvételek miatt komoly feladvány, hogy az orvos mit kezdjen a veszélyes műtétek sorozatával, ami rám várna. A gyermekemet erőn felül, 2 éves kora óta egyedül nevelem, mert az édesapja meghalt. A fiam most fejezi be az általános iskolát és szeretne továbbtanulni. Az én kevés pénzellátásomból, a gyermek családi pótlékjából, és az árvaellátásból képtelenek vagyunk megélni. Én 55 éves, súlyos beteg vagyok és a sok gyógyszereim miatt közgyógy igazolványt szerettem volna kérni.

 

Azt a választ kaptam, hogy van annyi bevételünk a gyermekem családi pótléka és árvaellátása miatt, hogy meg tudom venni a gyógyszereket is. Hiába mondtam, hogy azt nem akarom a gyermekem elől elvonni és az én gyógyszereimre költeni, amit az édesapja halála miatt kap, mert nincs másik kereső szülő, nem érdekelte őket. Azt mondták a jogszabályoknak megfelelően járnak el. Miközben azzal senki sem törődik, hogy mennyi a kiadásunk: a lakásrezsi, az élelem, taníttatás, gyógyszerek, egyebek miatt.

 

Kérdem én: a szociális és rokkant-törvény miatt az ombudsman miért nem vizsgálódik, hogy égbekiáltó nyomorba taszítják az özvegyeket, az árvákat, a főállású anyákat, a gyesen, a lévőket, az ápolási díjasokat, ha azok megrokkannak? Őket a kiskorú gyermekeik tartsák el? Packáznak velük a rokkant-felülvizsgálatokon, a hivatalokban, és a reménytelenség egyre betegebbé teszi azokat, akiket ez érint. Az ombudsman és a köztársasági elnök is hallgat, miközben jogvégzett emberek? Nyugodt lelkiismerettel képesek végignézni a családok nyomorát?

 

Olvastam a sajtóban, hogy egy Békés-megyei lakásotthonban ellenőrzést tartott az ombudsman. Megállapította, hogy a gyermekekre járó 23 ezer Ft/fő/hó ellátási összeg kevés. Hogyne lenne kevés, amikor ebbe bele számít az étkezés, tisztálkodás, szabadidő tevékenység és a bérlet díja is, mint írták. Az ombudsman magához vehetné a vándortarisznyáját és a következő 4 évben járhatná az országot. Szembesülhetne azzal, hogy ebben az országban, csak a nyomor „hízik”, és az elkeseredettek között arat a halál. Én sem tudom, hogy élem túl ezt a nyomort, de a gyermekemet fel kellene nevelnem még, mielőtt meghalok”- írta az elkeseredett anya.

A megdöbbentő történetek kapcsán láthatjuk, mivé lett az ország. Nyomor, szenvedés, kiszolgáltatottság, reménytelenség. Magyarország egyre jobban teljesít ebben is?

Hírhatár-MSZF