Az azonos neműek a világ 19 államában köthetnek házasságot, de Írország az első hely, ahol népszavazáson döntöttek a meleg párok kapcsolatának törvényessé tételéről. A referendumon  nagyon magas, 60,5 százalékos volt a részvételi arány, amire az elmúlt két évtized folyamán még nem volt példa. A mintegy 3 millió résztvevőből 1 201 607 fő támogatta, 734 300 ellenezte az azonos neműek frigyét. A népszavazás egészen pontosan az alkotmány olyan irányú módosításáról szólt, amely nemre való tekintet nélkül tenné lehetővé, hogy két ember házasságot kössön egymással. Abban, hogy a homoszexuális pároknak ugyanannyi joguk van ehhez, mint a heteroszexuálisaknak, teljes volt a társadalmi konszenzus: a kormánypártok és az ellenzék is az igen mellett voksolt.

Meglepő módon keresztények, katolikusok közül is nagyon sokan támogatták az azonos neműek házasságkötését, egyértelművé téve, hogy a kereszténység önmagában nem ellensége sem a toleranciának sem a liberalizmusnak. (Ahogy a világ más országaiban sem. Az olyan, köztudottan jogegyenlőség-párti skandináv országok, mint Skandinávia és Hollandia mellett a katolikus többségű Portugáliában, Spanyolországban, Argentínában, Brazíliában, Uruguayban és Mexiko egyes szövetségi területein is házasodhatnak a melegek, az apartheid utáni Dél-Afrika pedig - a kontinens egyetlen államaként - szintén lehetővé teszi ezt számukra). Fontos hangsúlyozni, hogy meleg esküvők továbbra sem lesznek a templomokban: a népszavazás a polgári házasságkötésről szólt, tehát az egyház csak az ehhez való, alapvető emberi jogot támogatta.

Az átalakuló ír társadalom liberalizmusának bizonyítéka az ír miniszterelnök népszavazás előtti beszéde is. Bár Enda Kenny heteroszexuális, és mint a Guardian-nek elmondta, nem is szeretne „melegbálvánnyá” válni azzal, hogy kiáll az azonos neműek házassága mellett, a másság elfogadására biztatott: „Nem kell félni attól, hogy valaki a szerelemre és az egyenlőségre szavaz.” A szavazást követően pedig e szavakkal gratulált népének: „ A szavazófülke magányában az emberek a többség véleményét juttatták kifejezésre. A mai szavazással megmutattuk, kik vagyunk valójában. Megmutattuk, hogy nagylelkű, együttérző, boldog emberek vagyunk, akik igent mondtak a befogadásra, igent a nagyvonalúságra, igent a szeretetre, igent a melegek házasságára.”

Írország más vezető politikusai is büszkék a népszavazás eredményére. „Földindulás volt Írországban. És annyira büszke vagyok, hogy ír lehetek” - twittelte  Aodhán Ó Ríordáin egyenlőségügyi miniszter. "Mi vagyunk az első olyan ország, amely az alkotmányban fogja rögzíteni azt, hogy szexuális beállítottságtól függetlenül mindenkinek joga van a házasságkötéshez, és erről népszavazás döntött. Ezzel a szabadság és az egyenlőség fáklyavivői lettünk a világ többi országa előtt. Ezen a napon büszkeség írnek lenni" – nyilatkozta a másságát nyíltan vállaló Leo Varadkar egészségügyi miniszter.

Politikai elemzők szerint a népszavazás mérföldkövet képvisel abban a folyamatban, amelynek során a sokáig Nyugat-Európa  egyik legkonzervatívabb társadalmának tekintett Írország fokozatosan átalakul. Az ezzel párhuzamosan zajló magyarországi változások már korántsem ennyire biztatók - és nem csupán a melegházasságok kérdésében. De ahomoszexualitás témájához való megváltozott hozzáállás más társadalmi folyamatok szempontjából is jelzésértékű lehet. Míg például Oroszországban 1993-ig, Romániában 1996-ig felelősségre lehetett vonni jogilag a melegeket, Magyarországon már 1961 óta nem volt büntethető a felnőttek közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló homoszexuális kapcsolat. Ezzel anno még a „dekadens Nyugatot” is leköröztük, hiszen Nagy-Britannia csak hat, Németország pedig nyolc évvel Magyarország után törölte a bűncselekmények közül az egynemű szexuális kapcsolatot.

Némiképp más tendenciáról tanúskodik Orbán Viktor közelmúltban, a nagykövetségek által is támogatott homofóbia-ellenes kampány apropójából elhangzott nyilatkozata. Elhíresült debreceni sajtótájékoztatóján ugyanis a magyar kormányfő kifejtette: ő amiatt hálás a homoszexuálisok közösségének, hogy nem provokálnak úgy, mint más európai országokban. Tehát, szólt a (nem is annyira) burkolt üzenet: jobban teszik, ha csendben meghúzzák magukat.

kisskati / források: theguardian.com, index.hu, hvg.hu /