Miközben kormányzati körök a szekuláris francia állam felelősségéről beszélnek a Notre Dame kapcsán, miközben megvédjük a kereszténységet a migránsoktól, miközben gyerektámogató csodaprogramok indulnak be a jövő érdekében, aközben a nem családban élő, árva vagy elhagyott gyerekekről mintha a kormány nemigen akarna beszélni.

Most csak Fótról beszélünk, hatvan gyerekről, akiknek el kell hagynia a gyerekvárost, el kell menniük, ki tudja hova, mert a kormány így döntött.

Minden tisztelet Szél Bernadettnek, aki megpróbálja kinyomozni, hogy mi fog történni a fóti kisházakban lakó, gondozóikat és helyüket szerető, nagyon nehéz sorsú gyerekekkel. Pedig ők pontosan olyan fontosak, mint a papa, mama két gyerek, három gyerek családmodell gyerekei.

De róluk még azt sem lehet tudni, hogy hova kerülnek, miért kell elmenniük Fótról, miért kell megválniuk gondozóiktól! Milyen gyerekprojekt az, amiből kizuhannak a legnehezebb sorsú gyerekek?! Vajon miért kell titkolni, hogy mi lesz velük, amikor nekik alapból sokkal nehezebb, mint családban élő társaiknak?!  Vagy rájuk tán mégsem vonatkozik a keresztény világ és jövő szemlélet?!

Nincs és nem lehet  különbség gyerek és gyerek között. Sőt: a nehézsorsú gyerekeket kell(ene) csak igazán védeni és segíteni.

(forrás: facebook; kép: Mérce)