A Porrajmosra emlékező civil szervezetek idén is a Nehru Partra hívták a roma Holokauszt körüli hallgatást megtörni vágyó civileket. A megemlékezés helyszínére sokan a Horváth Mihály térről induló emlékmenettel érkeztek. Az idei megemlékezés teljes költségét civilek és civil szervezetek adták össze, mivel az állam - ahogy az a megemlékezésen elhangzott - az erre rendelkezésre álló 1,5 milliárd forintos keretből a szervezőknek egy fillért sem adott.

A civil szervezeteken kívül a demokratikus pártok, a diplomáciai testületek tagjai, túlélők, és egyes önkormányzatok képviselői is lerótták kegyeletüket az áldozatok előtt. A DK képviseletét Gy. Németh Erzsébet, Kósáné Kovács Magda és Arató Gergely látta el, a Liberálisok reprezentánsai Popper Gábor és Rózsa Mihály voltak, az MSZP küldötteiként Kunhalmi Ágnes és Lendvai Ildikó jelent meg, az Együtt-PM korszakváltók pártja delegáltjaiként Szabó Rebeka, Juhász Péter és Szigetvári Viktor volt jelen, az LMP-t pedig Schiffer András képviselte a megemlékezésen. A Szolidaritás mozgalom részéről Kónya Péter jelent meg, aki őexcellenciája Ilan Mor Izrael állam nagykövete mellett kapott helyet.

TEKINTSE MEG GALÉRIÁNKAT A KÉPRE KATTINTVA!

A sorozatot a Cigány Világszövetség kongresszusi határozata hívta életre. A Világszövetség a megemlékezés napjának a cigánytáborok 1944. augusztus 2-i véres auschwitz-i felszámolását jelölte meg. Az Auschwitz-Birkenaui tábor BIIe szektorában ugyanis ekkor végezték ki azt a 3000 romát, akiket az előzetes szelektálások során már nem tartottak alkalmasnak arra, hogy a napi fél liter üres leves és száraz kenyér mellett tovább folytassák kényszermunkájukat. Setét Jenő gondolata mentén: az elnyomó hatalom repertoárjában a munka akkor is a megsemmisítés eszközévé vált.

Karsai László történész kutatásai szerint Magyarországról legalább hetvenezer cigány honfitársunkat deportálták először a komáromi Csillagerődbe, majd onnét különböző koncentrációs táborokba. Magyarországon az 257.000/1928-as BM rendelet rendelte el először rendszeres cigányrazziák megtartását.

A táblákkal és transzparensekkel felszerelkezett Horváth Mihály térről induló emlékmenet is csak erre szerette volna felhívni a társadalom figyelmét. Mint azt Setét Jenő főszervező és Csík Benedek lelkész elmondták, a menet célja, hogy a fényképekkel megmutassák a városnak, mit követett el egykor az állam a cigányság ellen, nehogy a hibák újra megismétlődjenek.

A menetelők közül többen olyan, a Holokauszt idején keletkezett roma népdalokat énekeltek, mint a Mocsár Dal, de a Gelem Gelem cigány himnusz, és már dalok is felhangzottak.

A Nehru Parton Setét Jenő, Daróczi Ágnes, Horváth Zsolt, valamint Csóka János szólaltak fel.

Setét Jenő először is örömét fejezte ki a felől, hogy Makai István vezetésével végre elkészülhetett Magyarország első roma holokausztintézménye Csepelen. Mint elmondta, bár az átadó a hivatalos állami megemlékezés helyszínéül is szolgált, de a tervek megvalósítása kizárólag a civilek érdeme, mint ahogy annyi más is ebben az országban.

Rövid kitérője után a romák és szintik életét megpecsételő második világháborús magyar életviszonyokról, illetve a náci retorikáról beszélt. Utóbbival kapcsolatos megállapításai egyébként ugyanúgy vonatkoztathatóak a melegekkel, fogyatékkal élőkkel, zsidókkal és antifasiszta ellenállókkal kapcsolatos hangulatkeltő retorikákra is. Mint elmondta, bár a tragédia okozója mindenképpen az emberi gonoszság volt, ám valódi oka az volt, hogy a jó szándékú emberek elmulasztottak nemet mondani. Elmulasztott nemet mondani az értelmiség, amikor asszisztált az államilag kialakított hamis, ellenséges cigánykép kialakításához és terjesztéséhez. Holott szerinte a valóság az volt, hogy a szintik és romák nagy része, már „Németországban és itthon is beilleszkedtek, életmódjuk nem volt feltűnő, és generációk óta egy helyben éltek. Gyakran ugyanolyan kevéssé voltak megkülönböztethetők a többségi népességtől, mint a zsidók. És - éppen ezért - általában is akkor kerültek sorra, ha fajilag cigányként regisztrálták őket.”A rasszista gondolkodás közvetlenül a társadalmi emancipációval szembeni ellenállásban gyökerezett - tette hozzá.

Setét az idevezető folyamatokról is beszélt. Szerinte a trükk mindössze annyi volt, hogy az állam először bizonyos társadalomromboló tevékenységek elleni harcnak hirdette meg intézkedéseit, később azonban ezeket a tevékenységeket népcsoportokhoz kapcsolta, így helyezte a tettes személyét az elkövetett tett helyett a büntetőjogi mérlegelés és a közéleti kritika/utálat központjába.

Beszéde végén bejelentette, hogy mivel az egykoriakra vonatkoztatott leírtak és a mostani helyzet között kísérteties hasonlóság található, ezért több roma szervezettel levelet intéznek Orbán Viktor miniszterelnökhöz. Levelükben a roma holokauszt és a romák történelmi és társadalmi szerepvállalásának alaptantervbe emelését követelik.

A roma jogvédő legenda, Daróczi Ágnes először a megsebzett kutya- és horogkereszt-piszokkal beborított Nehru parti emlékmű, és annak antitézise a Szabadság téri Elátkozott Emlékmű ellen emelete fel a szavát. Majd arról beszélt, az áldozatok vére azt követeli, hogy ne csak a múltat, hanem a jelent is vizsgáljuk, hiszen valódi veszélyt az jelent, ha ma is vannak olyan felsőbbrendűség tudatban élő csoportok, akik minden morál fölött állónak érzik magukat, és ezért azt hiszik, minden szörnyűség elkövetésére feljogosíttattak.

Daróczi a szélsőjobboldali retorikára reflektálva elmondta, hogy mielőtt egyesek az EU országai egyenlőségét kérdőjeleznék meg, úgy lenne tisztességes, hogy előtte azt is megvizsgálják, hogy Magyarországon vajon mindenki egyenlőnek számíttatik-e.

- Sír a szívünk és megrendülten állunk nagyszüleink, apró gyermekek, nők férfiak emlékműve előtt - mondta meghatódottan.

Végezetül a történelemmel örökül hagyott fiatalságról beszélt. Mint elmondta, nem csak a történelem öröksége, de a megemlékezés kötelezettsége is rájuk száll. Így az ő dolguk lesz többek közt, hogy felkutassák azon 570 településen élő romák neveit, akikről méltatlanul nem emlékezett meg az utókor.

A beszédek végén a Roma Holokauszt-emlékmű megkoszorúzása következett.

VéDé