Mint írta: „Már régóta foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, de tudom, hogy ez olyan bűn, ami alól pont a bűnt elkövető nem ad feloldozást. De most, hogy senkit, aki a családomhoz tartozik, nem láthatom, azt gondolom, elég volt ebből. Az élet nekem már nem szent, hanem a szar totális forrása.”

Volt kollégája, főszerkesztője, barátja, Vágvölgyi B. András osztotta meg Bakács végzetesnek tűnő posztját és azonnal megtette a megfelelő lépéseket, hogy az elkeseredett ex-kollégához  segítség érkezzen. A szinte a felismerhetetlenségig megváltozott külsejű Bakáts a jelek szerint jól van, a segítség időben érkezett.

Nyilvános posztjában leírta, hogy pénteken már némi provokációval közölte a nyilvánossággal, hogy elfogyott a pénze, egyszerűen kíváncsi volt, hogy miként reagálnak erre azt emberek, bár a pénze akkor már rég elfogyott, ételre se maradt. A válaszok, mint várható volt, felemásra sikeredtek. Egyrészt a „legtöbbje helyes volt, aranyos, írták, hogy szóljak, ha baj van. (Nagyon vicces, hogy ezt éppen ez után mondták.) A realisták számlaszámot kértek, persze, nem fogadtam el senkitől semmit. nem koldulni akartam, hanem a reakciókra voltam kíváncsi. Persze, volt egy részük, aki azonnal gyűlölte bennem a celebet, javasolták, hogy próbáljak meg dolgozni, különben sem probléma, ha a dagadt tolvaj kicsit lefogy. Biztos vagyok abban, hogy a járvány különválasztja a lelkeket. Akik végre teljes erőből gyűlölnek, s olyanokra, akik megpróbálják a szeretet mentén elképzelni a dolgokat.”

Bár világéletében erősen vallásos volt, megvallotta, hogy mindig rettegett a keresztényektől, mert köztük élve megtapasztalta, mennyire kegyetlenek és rideg szívűek tudnak lenni: „jött a járvány, s szétválasztotta az ocsút a búzától, elég hamar.”

Nem palástolta, hogy a gyerekei anyja pár éve elhagyta, a fiai nála maradtak, „mert ez a nők kegyúri joga”, de nincs benne harag, a hétvégenként láthatta őket, de most, hogy a határ bezárult, kezelhetetlen érzés, hogy bár élnek, átölelni sem tudja őket s hogy mikor láthatja őket, arról fogalma sincs, talán soha már. Elismeri, hogy régóta foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata, de ez olyan bűn, ami alól pont a bűnt elkövető nem ad feloldozást. Türelemmel gondolta kivárni az élete végét, de most, hogy senkit, aki a családjához tartozik, nem láthat, úgy véli elég volt ebből: „az élet nekem már nem szent, hanem a szar totális forrása.”

Nyilvános posztjában megkérte a környezetét, hogy ne írjanak, ne telefonáljanak, nem reagál semmire, a saját döntését képes lesz végrehajtani: „A furcsa az, hogy semmiképp nem cserélném el a sorsomat, hiába keserves. Talán pont ez, ami az enyém, és senki nem veheti el, Isten sem, csak én tölthetem be teljességgel. Köszönöm, hogy figyeltetek rá, köszönöm a sok szeretetet, majd drukkolok nektek. Ölelés mindenkinek” – zárta különös írását szombaton délután Bakács Tibor Settenkedő.