A trafikbotrány az elmúlt héten már akkorára dagadt, hogy péntek reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor szükségesnek találta, hogy saját maga próbálja elmagyarázni. A magyarázkodás azonban szánalmasra sikeredett: olyannyira, hogy minden eddigi leplezésnél meggyőzőbben bizonyította a mutyit.

„Százas nagyságrendben vannak baloldaliak, akik dohánybolt-koncessziót nyertek” – jelentette ki először is, és mint arra azóta többen, és többször rámutattak: ha ez nem blöff, akkor bizonyíték arra, hogy a miniszterelnök ismeri a nyertesek politikai hovatartozását. Minthogy pedig, a pályázati kiírás szerint, a pályázóknak ezt nem kellett megadniuk, csak onnan ismerheti, hogy utánanéztek, ami nem csak jogosulatlan adatkezelés, de fölveti a titkosszolgálati eszközök illegális használatát is. Márpedig, ha utánanéztek, akkor a politikai rokonszenv nyilvánvalóan szempont – ha nem is meghirdetett szempont – volt a pályázatok elbírálásánál.

„Miért lenne baj, ha egyébként a mi értékrendünket valló vállalkozók, ha megfelelnek a pályázatokon, nyerhetnének?” – folytatta a miniszterelnök. Ez is árulkodó: ugyan miért védekezik olyasmi ellen, amit senki nem tett szóvá? Minthogy ugyanis a közvélemény-kutatások szerint a választók majd’ negyedrésze a Fidesz értékrendjét vallja, a nagy számok törvénye szerint tisztességes elbírálás esetén is bizonyosra vehető, hogy bőven kerül közülük az ötezer-valahányszáz nyertes közé is (hacsak nincs valami sajátos ok, ami miatt a Fidesz-szavazók eleve képtelenek megfelelő színvonalon trafikot üzemeltetni). Bizonyosra vehető – de nem tudható. És bizony ez a baj: a miniszterelnök azért védekezik, mert tudja, hogy vannak – mégpedig föltűnően nagy arányban vannak – saját embereik a nyertesek között, holott, ha tisztességes lett volna az elbírálás, nem tudhatná.

"Hogy a saját szavazóinknak, híveinknek, támogatóinknak hátat fordítsunk, csak azért, hogy mi, politikusok kevesebb bírálatot kapjunk, ezt sosem fogom elfogadni" – tette föl a koronát aznap reggeli baklövéseire Orbán. Ugyan hogyan fordíthatna hátat egy kormány a saját támogatóinak egy pályázat elbírálása során? Csakis úgy, ha nem biztosítja, hogy azok kellő számban nyerjenek. (Érdekes kérdés persze, mit is jelent a kellő szám…) Minthogy pedig a miniszterelnök sosem fogja elfogadni, hogy saját híveiknek hátat fordítsanak, ezt ezen a pályázaton is biztosították. Vagyis, megint csak ott tartunk, hogy az elbírálásnál szempont, méghozzá vezető szempont volt a pályázó politikai szimpátiája.

Orbán gyakorlott, tapasztalt politikus. Véletlenül elszólhatja magát egyszer vagy kétszer. Ám, ha nyilatkozata az elszólások egyetlen nagy, összefüggő rendszere, akkor inkább arra kell gyanakodnunk, hogy valamiért mégiscsak jobbnak látta a nyilvánosság elé állni az igazsággal.

Nem is elszólás volt ez, hanem valóságos coming out. 

Szabó Zoltán