Tíz évig. De aztán mi lesz?

Ez egyértelmű, ugyanis a kereszténység vége csakis akkor következhet be, amikor – legalábbis Maimonidész tanításának megfelelően – elérkezik a messiási birodalom, s a világ valamennyi népe (zsidóság, kereszténység és muszlim világ) újra eggyé válik az eredendő monoteista ősvallásban. Ez viszont azt jelenti, hogy megszűnik minden baj, nem lesz többé éhínség, sem háború, sem viszálykodás, helyette minden ember az Örökkévalóra szegezi tekintetét, s a Tóra minden törvénye beteljesedik.

Omén!

Csakhogy van itt egy kis bibi. A keresztény hagyomány ugyanis nem szereti, ha valaki tudni véli, mikor jön el a vég. Pál apostol azt írja, hogy „Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj” (1Thessz 5,1-2), vagyis váratlanul, meglepetésszerűen, az isteni akarat, s nem az emberi vágyak és kívánalmak szerint. A páli idézet minden bizonnyal elkerülte eddig Orbán figyelmét, holott a „tolvaj” kifejezés ismerősen csenghetett számára.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tudásra szomjúhozó hallgatósága viszont egészen biztosan tisztában van azzal, hogy amikor a tanítványok a végidőszak jeleiről érdeklődtek („Micsoda jele lesz a te eljövetelednek és e világkorszak végének” – Máté 24,3), Jézus azt a választ adta, hogy abban az időben „sok hamis próféta támad, akik sokakat félrevezetnek” (Máté 24,11).

Így hát két eset lehetséges: a tudós hallgatóság vagy nem érzi magát félrevezetve, de akkor hol vannak még az Orbán által jelzett végidők, vagy maguk is érzik az utolsó idők szorongattatásait, de akkor könnyen előfordulhat, hogy Orbán hamis próféta.

Ám akár így, akár úgy, Orbán hallgatósága előtt végre láthatóvá vált egy éjjeli (és nappali) tolvaj.