Az teljesen elterjedt dolog, hogy negyvenes-ötvenes éveikben járó férfiak, főleg ha gazdagok elválnak és jóval fiatalabb nővel jönnek össze. A dolog pszichológiai háttere ismert. A jelenségről bőségesen ír a világirodalom, rendszerint az ilyen férfin derülő művek formájában. Aki nem röhögött és csámcsogott a dolgon, az szerintünk nem méltóságteljes, hanem képmutató, mert ő is ezt gondolja, hogy csak a reggel egy helyett két Egyrésztmásrészt-tablettát vett be.

Sajnálatosan ismert dolog a politikában a machismo is, amely ellen főleg tőlünk nyugatabbra erőteljesen küzdenek is. Nálunk azonban még elvárás a politikussal szemben, hogy a farkával is kifejezze vezetői képességeit. Csinálja fel a titkárnőt, vegye feleségül a jógaoktatóját, de mindenképpen cserélje le "öregecskedő" feleségét egy fiatalabbra, hogy a baloldalról is említsünk valakit. Akiről nem terjed legalább egy nyamvadt vadászházas kurvázás története, arról előbb-utóbb pusmogni kezdenek. Hiszen érted, Sanyikám, ha te ott lennél, te is megbasznád mindegyiket, nem? Na, érted hogy mondom, amelyik nem nyúl a csajokhoz, az a fiúkhoz nyúl, én mondom neked. Szájer fejében alighanem valami hasonló fordult meg, amikor úgy döntött, hogy akkor ő most az ereszcsatornán át menekülni próbál.

Van ezzel baj nem kevés, az erő pozíciójából szexelés nemcsak azért rossz, mert egy csomó nő kényszerül arra, hogy olyasmit tegyen, amit egyébként nem szeretne megtenni. Ha az ilyen humán szempontokat félretesszük, akkor is azt látjuk, hogy azok az országok, ahol az ország vezetése nem egy péniszhosszúsági vetélkedő, hanem simán lehet emelkedni a ranglétrán szexuális behódolás nélkül is, jellemzően sokkal jobb helyek, mint a többi. Jellemző, hogy a migráció iránya a kecskéért menyasszonyt modell szerint élő országokból mutat a liberális fertő országok irányába, és nem fordítva.

Ezzel együtt valóban, egy bizonyos határon túl nem kellene csámcsogni. Senki nem tudja, hogy ki miért válik el és nősül újra, toleránsnak kell lenni.

Mi azok is vagyunk. Noha például nem tekintjük "közjószágnak" a gyereket, mint Orbán a legutóbbi Parasztreggeliben, örülünk, ha valakik 21 évesen összeházasodnak, csinálnak hat gyereket és szeretetben felnevelik őket. Az pont hat, szeretetben felnevelt gyerek, jó lesz az országnak tőle. Szuper.

Ugyanakkor valamiért az, ha valaki egyedül kénytelen szeretetben nevelni a gyerekét, mert a párja otthagyta, vagy épp két egymást szerető azonos nemű ember neveli szeretetben a gyerekét, aki amúgy egy árvaházban tengődne, na az valamiért nem szokott ekkora megértéssel találkozni.

Azt mondják, ne csámcsogjunk, mikor ez a kormány minden létező módon erőlteti a papamamagyerekek modellt. Van a dolognak minisztere is Novák Katalin személyében. Tényleg, őt miért nem szólják meg, hogy nem Veresné Novák Katalin néven szerepel? Nem jó asszonyság? Szégyelli a férjeurát? Olyan programok futnak, a csok, a babaváró, meg a többi, amelyek miatt házasodni kell, aztán hogy az a túlárazott csoklakás miből lesz fenntartva, meg hogy a házasságok jó része nem tart tíz évig se, az meg majd valaki más baja lesz.

Közben a kormány szatelitpártjaként működő Mi Hazánk meg mesekönyvet darál, mindenféle kereszténykedő nőszervezetek istenhazacsaládoznak.

Felőlem csinálják, amíg nem kötelező. De lassan ott tartunk, hogy kötelező lesz, méghozzá pont azt a társadalmi rendet próbálják "normálisként" ráerőltetni mindenkire, amit... maguk se tartanak be.

Amikor Rogán milliárdos jegyajándékot ad a húsz évvel fiatalabb menyasszony családjának, dagadt arab olajsejkek jutnak eszünkbe.

Amikor Borkainak ikerlányokat visznek a hajóra, amikor az egykori falusi gázszerelő egyszercsak elveszi a tévébemondónőt, akkor nagyon nem a szerető keresztényi családmodell jut eszünkbe.

És igen, röhögünk rajtuk. Akinek nem tetszik, görgessen tovább.

(Diétás Magyar Múzsa)