Amikor egy párt, szervezet tisztújítást tart Romániában, rendszerint hatalmas a média-érdeklődés. Most, hogy az RMDSZ nem választott új embereket a szervezet élére, mert a nemrég tartott zilahi kongresszusa deklaráltan nem erről szólt, egyetlen román nyelvű tévéadó közvetítő kocsija sem sorakozott a parkolóban, de a magyar média sem mutatott frenetikus érdeklődést. Ehhez képest bőven jelentek meg értékelések a kongresszusról (a magyarországi sajtóban nem igazán), amelyek többnyire enyhe vagy erőteljes fanyalgással értékelték a történteket vagy a nem történteket, amik szerintük meg kellett volna, hogy történjenek.

Tegyük össze a két jelenséget: a rosszkedvű értékelések szerzőinek túlnyomó többsége nem volt ott Zilahon.

Szerkesztőségünk viszont kihasználta az adódó alkalmat, hogy végigkövesse az eseményt, illetve hogy értelmező interjúkat készítsen a helyszínen. A kongresszusnak három, jól kitapintható fontos témája volt, ami felbukkant ezekben a beszélgetésekben: az eléggé egységesedő új magyarellenes hullám, különös tekintettel a 2018-as centenáriumi évre, a szövetség esetleges kormányra lépése, végül a modernitás és konzervativizmus kérdése.

1. I.                  Száz év magány – magányos harc a kisebbségi jogokért

A leginkább „érdes”, a román többségnek szóló beszédet Markó Béla volt szövetségi elnök intézte a pulpitusról az évforduló illetve az elmúlt hetek ügyei kapcsán, felvetve, mit is ünnepelnek a mai románok a mai Románia láttán. A vele készült interjúban azt kérdeztük, mekkora viharok várhatók, mennyire vált még inkább magyarellenessé a közbeszéd a következő időszakban?

„A román politikában minden attól is függ, hogy milyen lesz a magyar-román politikai viszony a parlamentben. Ugyanaz a politikai párt, amikor éppen szemben állunk egymással, akkor tud nagyon magyarellenes lenni, és nagyon rövid idő múlva egészen másképp viselkedik. Ezt azért mondom, mert nem lehet pontosan megmondani 2017 közepén, hogy 2018-ban, a 100 éves évforduló hogyan zajlik majd. Amit én ma mondtam, az igen, bizonyos értelemben a román többséghez szólt, hogy azért annyi bölcsesség mindenképpen kellene, hogy legyen, hogy tőlünk ne várják el azt, hogy ünnepeljük ezt a 100 évet. (...) Jónéhány kérdésben felerősödött a román nacionalisták hangja, miközben elfogadható, vagy egészen jó nyelvhasználati meg oktatási törvényünk van, közben ezeket nem alkalmazzák, iskolabezárás van küszöbön. Ilyen körülmények között nekünk meg kell ütni egy offenzív hangot, mert nem mindegy, hogy az új állam, Románia számára az itt élő magyar közösség építő tényező lesz, építő erő, vagy visszahúzó erő. Lehet úgy ünnepelni ezt a 100 évet, különös tekintettel, hogy mégiscsak Erdélyről van szó, és ennek az egész centenáriumnak lesz egyfajta etnikai jellege, hogy a román nemzet kiegészítette a maga államát. De hogyan lehet ezt ünnepelni, ha közben ezek az emberek azt mondják, hogy ez egyáltalán nincsen rendben.”

Kelemen Hunor, a szövetség jelenlegi vezetője úgy véli, a román politikai pártok között is érdemes azért disztingválni, megkülönböztetni, melyik milyen hangot üt meg a magyarokkal szemben.

„Egyelőre a román politikai vezetők, a parlamenti pártok vezetői, felelősei nem vették át ezt a (magyarellenes) retorikát, és én épp azért is hoztam ma szóba ezt, és a veszélyre is figyelmeztettem a romániai közvéleményt, hogy ne is vegyék át. Mivel nincs olyan társadalmi projekt, ami köré a centenárium évében a társadalmat össze lehetne fogni, akkor a legkönnyebb, legkézenfekvőbb eszközt választják, a magyarellenes kártyát, ez már látszik, Ioan Aurel Popnak a kezdeményezésében (egy a centenárium kapcsán a történelmi események magyar felfogása ellen fellépő akadémiai bizottság felállítása – a szerk.)

Mintha a magyarok lennének a hibásak, hogy nincs infrastruktúra, nincs egy csomó minden ebben az országban 100 év alatt. Lassabban lehet eljutni Nagyváradról Bukarestbe, mint 30-40 évvel ezelőtt. És sorolhatnám a példákat. Tehát ezzel akarják elkenni az össztársadalmi projekt hiányát, és a megvalósításokat. Én még mindig reménykedem, hogy a román politika nem fog erre a nacionalista, magyarellenes hullámra ráfeküdni. De nem vagyok biztos. Nekünk viszont azt kell felmutatni, hogy mit alkottunk. És azt tervezzük, erre van nekünk egy pontos elképzelésünk, hogy egy 100 éves leltárt készítünk, több kiadványról lesz szó, ami például azt mutatja, hogy a kultúrához, irodalomhoz, művészethez, sporthoz, az elmúlt 100 évben a romániai magyarság mit tett hozzá: azokat az értékeket, amelyekkel mi ezt az országot gazdagabbá tettük…. Mi normálisan kell, hogy viselkedjünk, mint egy olyan közösség, amely tudja, mi a célja, mik az értékei, és ezt próbálja elfogadtatni száz évvel 18 után a román társadalommal. Aki nem kér többet, mint amit ígértek, ami minden európai őshonos közösségnek jár, nem mond egyebet, mint amit minden normális ember mond: a többség felelős a kisebbségért, amely vele együtt él.”

Márton Árpád képviselő a vele folytatott beszélgetésben arról is beszél, hogy miképp alakul a román pártok attitűdje ezügyben: ami különösen érdekes, az az ellenzék magyarellenes buzgalma.

„Van egy nagy nemzeti felbuzdulás, a 18-as készülődés, mindenki megpróbál plusz pontokat szerezni. 19-ben lesz elnökválasztás is, és minden alkalmat megragadnak azért, hogy bizonyítsanak.. Különben is, a legtöbb párt tele van nacionalista érzelmű emberekkel, akik ezt nem is rejtik véka alá.”

Külön érdekes, hogy a Budapestről európainak, demokratikusnak, toleránsnak tűnő USR, Mentsük meg Romániát, ugyanúgy felsorakozott például a kisebbségi nyelvhasználatot engedélyező törvény ellen, mint az a Basescu-féle párt, a PMP, amelynek elnökét egykor olyannyira ünnepelték a Székelyföldön.

„Az USR mindenáron ellenzékiséget képviselő párt, amelyet azzal támadtak, mert külföldiek által megvásárolt és fenntartott intézmény, ezért túlkompenzál egyfolytában… ha kell, ha nem, piros-sárga-kékbe öltöznek, énekelnek, zászlókat lengetnek akkor is, amikor mindenki normális ünnepélyes életet próbál élni, bizonyítani akarják, hogy románabbak a románoknál.”

Hogyan is fogja Románia ünnepelni az 1918-as gyulafehérvári nemzetgyűlés centenáriumát? Például Gyulafehérvár háttérbe szorításával, mondja a képviselő, annak kapcsán, hogy a nagyobbik kormánypárt alaposan megváltoztatta az ünneplés mikéntjéről szóló törvénytervezetet.

„A szociáldemokraták benyújtottak olyan mennyiségű módosító javaslatot, ami négyszerese az eredeti törvényszövegnek, e szerint a centenárium során ünneplik Iasi-t, Bukarestet, országossá teszik az egész rendezvényt, és Gyulafehérvárnak már semmi köze nincs az egészhez, a románok vére, a harc és a Regát valósította meg az egyesülést, Gyulafehérvár csak egy mozzanat volt ebben… Óriási bokszmeccs volt a bizottságban és utána plénumban is ennek kapcsán, hogy mindenki másképp értelmezte a saját történelmét, nem egészen 100 évvel később…. Ez a nagy versengés a románságért: ki a románabb román, stb. mi az igazi történelem, ki volt itt előbb, ki csinált előbb valamit, és ki csinálta jól.”

A szövetség ügyvezető alelnökét, Székely Istvánt először azokról a történelmi értékeléseket érintő rendezvényekről és nyilatkozatokról kérdeztük, amelyeket a már említett akadémiai bizottság felállítása követett, elég nyilvánvalóan magyarellenes éllel.

„Több elképzelés van különböző rendezvény-sorozatokra, és egyszerűen az Akadémia, illetve egyik másik civil szervezet is rástartolt a forrásokra. A probléma az, most is úgy értelmezik, hogy a 18-as centenáriumnak valamilyen magyarellenes éle is kell, hogy legyen, hiszen másképpen az nem rendes centenárium."

A román politika nagyon fragmentált. …Azt látom, hogy a 18-as évforduló kapcsán is többen annak lehetőségét látják, hogy valamiféle egységet lehet politikai pártok felett létrehozni, és innentől kezdve vita folyik, hogy ki a letéteményese ennek az egységnek, és óhatatlanul belefutunk abba, hogy az jobb román, aki jobban vagy hangosabban ünnepli a 100 éves évfordulót.

Kétségtelen, a 18-as évet másképpen értelmezzük. A magyarok a kisebbségi létbe való kerülést, a románok pedig az ország kiteljesedését. Ez a két percepció nagyon nehezen hozható összhangba. Mindenféleképpen hangos lesz, és ellensúlyoznunk kell azt a kormányzati politikát, ami az egységes román nemzetállam megteremtéseként próbálja értelmezni 18-at. Azért mondom ezt, mert az kétségtelen, hogy ez a meghatározás, ami az alkotmányban szerepel, miszerint Románia egységes nemzetállam, ez nem egy tény, nem egy leíró megállapítás, hanem egy program. És ezzel a programmal nekünk nehezen van mit kezdenünk.”

Hogyan reagáljon a szövetség mindarra, amit egy esetleg még inkább felerősödő magyarellenes közhangulat hozhat a következő egy évben?

„AZ RMDSZ-nek történelmi felelőssége, hogy minden lehetséges alkalmat kihasználva emlékeztesse a román hatalmat Gyulafehérváron tett ígéreteire. Ez egy felelősség, a szövetség napi taktikai kérdésekkel nem írhatja felül.”

(Folytatjuk)