Mára szégyenpadra kerültünk. Oda jutottunk, hogy mi vagyunk az első tagállam, amely ellen a 7-es cikkely szerinti eljárás elindításáról szavaznak az Európai Parlamentben. Ez a cikkely azt eredményezheti, hogy Magyarország elveszíti szavazati jogát a Miniszterek Tanácsában. Pontosabban: a magyar kormány veszíti el.

Ezt megszavazni magyar képviselőként hazaárulás? Ha már valami hazaárulás, akkor inkább azt nevezném így, ami idáig juttatta az országot: Megbecsült tagokból utolsó tolvajok lettünk, akik a nekik szánt támogatásokat ellopják és magukra költik (saját országukat is meglopva). Jogtiprók lettünk, akik a legalapvetőbb állampolgári jogokat sem biztosítják egyenlően minden állampolgárnak.

Autokraták lettünk, akik minden független hatalmi ágazatot bedarálnak és a saját céljaikra használnak. Kegyetlenek lettünk, akik éheztetik a háború elől menekülőket. Barbárok lettünk, akik egyetemeket és szakokat záratnak be, ha azok nem tetszenek a pártállam prominenseinek. Árulók lettünk: Putyin és más diktátorok cimborái, akik a markukat tartják a támogatásért, miközben Brüsszel ellen, a saját közösségünk, a mieink ellen uszítanak hazugságokkal. Mi lettünk a szövetség szégyenfoltja.

Ezek mi lennénk? Nem, ezek nem mi vagyunk. Ezek ŐK. Az ő szavazati jogukról van most szó. Az ő bűneikről. Mondhatjuk úgy is: róla. Orbán Viktorról. Őt akarja most megállítani Brüsszel (helyett Strasbourg), ha már fordítva nem sikerült.

Ha megszavazzák a hetes cikkelyt, az óriási presztizsvesztés lesz. Nem nekünk, neki.

A jelentés a mi jogainkról szól. Ha nem lennénk az EU tagjai, nem tudna értük így kiállni senki.

A jelentés a nekünk járó támogatásokról szól. Ha nem lenne EU, nem tudna utánuk járni senki.

A jelentés a mi bíróságunkról, a mi közoktatásunkról, a mi határvédelmünkről, a mi bankrendszerünkről szól, és mindenről, ami az életünket befolyásolja. Ezekért áll ki az, aki most Orbánt megálítja.

Igen, sokat ült rajta az EU, sokáig fontolgatta a lépést, de most végül lép.

A képviselők, akiket az Európai Parlamentbe delegáltunk, továbbra is szavazhatnak majd, csak a magyar kormány nem. Orbán Viktor nem.

Nincs miért szégyenkeznünk. Főleg nekünk nincs, aki ennek a csoportnak tagjai vagyunk.

De nincs okunk az örömre sem. Nem jó abban az országban élni, amelyik éppen megszégyenül.

„S a sírt, hol nemzet süllyed el,

Népek veszik körül,

S az ember millióinak

Szemében gyászkönny ül.”

(Vörösmarty Mihály: Szózat)

Nem sír ez itt egyelőre, ahol elsüllyedünk, hanem ülésterem, de a többi úgy van, mint a versben. Európa országai előtt, emberek milliói előtt fosztják meg jogaitól a mi vezetőnket, aki a szemükben egész országunkat képviseli.

A becsületünket most azok menthetik meg, akik megmutatják: Nem vagyunk mind olyanok, mint ő.

Seregélyes Judit írása