Ki vitte el a szerdai „Rabszolga-show-t”?

1.Orbán.

2.Az ellenzéki képviselők (tisztelt)házi bulija.

3.Eztán Orbán.

4.Egy másfél ezres hangos tömeg Budapest utcáin.

5.Eztán Orbán.

Mert mi is történt érdemben a szerdai szavazás törvénybeiktatásával?

Megszavazták az úgynevezett „rabszolgatörvényt”.

Megszavazták, hogy a külhoni magyarok s szavazhassanak az EP választáson.

Megszavazták a különbíróságok bevezetését, amellyel gyakorlatilag megszűnik az államigazgatás bírói ellenőrzése.

Ez utóbbi két döntésről egész nap egy szó sem hangzott el, holott minimum akkora súllyal határozhatja meg a jövőnket, amint az első, a munkavállalást súlyosan befolyásolható törvény.

Mindezzel szerdától Orbán „Magyarország teljhatalmú uralkodójává” vált

S mi történt azt követően, hogy gyakorlatilag egy kupi budoárjává vált az országgyűlés törvénykezése szerdán délelőtt?

Még a botrányos országgyűlési események alatt meghirdettek egy tüntetést délután négy órára egy Kossuth téri tiltakozó eseményt. Erre reagált mind az MSZP, mind a DK, hogy ott lesznek sőt – az utóbbi időben eltűnt Momentum azonnal rászervezte magát a történetre és immár a saját nevében várt mindenkit a tiltakozásra.

Ehhez képest délután négy és öt között kb. 150-200 tétován lelkes aktivista, diák és civil várta, hogy jönnek a megelőlegezett tömegek – ami akkor elmaradt. Néhányan improvizált felszólalásban biztosították egymást és önmagukat a kormány botrányos törvénykezése miatti felháborodásról, de a pártok által beharangozott aktivistatömegek elmaradtak.

Új elemként jelentkezett a diákok és munkások összekapcsolása, legalábbis a Hallgatói Szakszervezet transzparense és felszólalása szerint, csak mindebben az a bizarr, hogy Budapesten a munkásság tevőleges jelenléte finoman szólva sem mérvadó. A szakszervezetek pedig több mint finoman szólva hallgatnak – egyelőre.

Az eseményből médiamarketinget csiholni igyekvő Momentum részéről is legfeljebb ha egy tucatnyian jelentek meg, lenyomtak egy-két interjút a cirkáló tévéstáboknak s ennyi.

Ezt követően jelent meg az első politikus, Tordai Bence, aki magánszorgalomból a T. Házból közvetítette a törvénykezési bohózatot és azt ajánlotta a jelenlévőknek, hogy sétáljanak el a Margit hídhoz, aztán esetleg vissza a térre. Meglepő módon a hídnál már többen várták a néhány száz fős csoportot, meglehet, az előzőleg a Várban demonstrált jobbikosok is visszaértek, ráadásul egy Oktogonnál történt baleset miatt leállt a villamosforgalom, a körúton a csúcsforgalomban gyalogosan igyekvő emberek is duzzasztották a létszámot. S így egy kb. 1500-2000 fős tömeg olvadt egybe, amely az Oktogon irányából az Andrássy úton indultak hagyományosan és látható ötletszerűséggel és hagyományosan a Fidesz Lendvay utcai székházához.

Spontán füstgránátok – a tüntetőknél

Innentől már a forradalmi hevületben ahány krónikás, annyi lelkesedéssel igyekezett túllicitálni az eseményeket, amit egyelőre nem árt objektíven kezelni. Már csak azért sem, mert érthetetlen dezinformálással, olvasott hírpotál is megjelent olyan címlappal, ami aznap délután egyszerűen nem történt meg a Kossuth téren.

Tény, hogy a főként fellelkesült fiatalokból felduzzadt protestálók jelentős eseménnyé lelkesítették a tüntetést, de már a Lendvay utcából ellentmondó információk érkeztek. Egyrészt arról, hogy miként is törték át a rendőrkordont és törtek be a székházba, másrészt arról, hogy már itt könnygázt használt volna a rendőrség.

Az első esetben két, Ligetvédőként jól ismert aktivista jutott fel a pártház erkélyére, a könnygázról pedig annyi információ érkezett, hogy nem elképzelhetetlen, hogy egy tüntetőnek köszönhető.

Amit aztán cáfolni látszottak azok a beszámolók, amelyeken már füstgránátokkal tették látványosabbá a tüntetők a történteket – ami több, mint új elem, elvégre meghökkentő, hogy a spontán eseményre miként jutottak szintén spontán a látványelemhez.

Az irányítás nélküli demonstráció ezt követően ismét a Kossuth térre indult, ahol már este tíz felé a délutánihoz képest többszörösen megerősített rendőri készültség várta a tüntetőket és kölcsönösen feszültebbek lettek az indulatok. A demonstrálók a beszámoló szerint megdobálták a rendőröket, a rendőrök – a beszámolók szerint – megpaprikasprayzték a tüntetőket, aztán éjfél előtt eloszlott minden.

A rendőrség cáfol sőt – ők az áldozat

Ez utóbbi információt később a Budapesti Rendőr-Főkapitányság közleményben cáfolta: „A közzétett sajtóinformációkkal ellentétben a rendőrség nem alkalmazott könnygázt. A budapesti vonulásos demonstráció résztvevőivel szemben a közzétett sajtóhírekkel ellentétben a rendőrség nem alkalmazott könnygázt. A valóság az, hogy a demonstráció egyik résztvevője fújt le két rendőrt gázsprayvel” – írták közleményükben. Ennek persze némileg ellentmond az Index fotója.

Ami természetesen nem helyes egyik fél részéről sem, de azért ne feledjük a Révészmáriusz-effektust, hogy aki helybe megy a pofonért s netán megkapja, ne lepődjön meg túlságosan – ha nekimegy a rendőröknek, ne háborodjon fel, ha lefújják. Civilizált európai fővárosokban le is verik, lásd Párizs, ami szintén nem helyes, de hát az utcaiharcos egy ilyen szakma.

(a cikket teljes terjedelmében a szabadhir.hu oldalán olvashatják)