Rengeteg munkával és áldozatkész aktivisták, civilek tiszteletre méltó erőfeszítésével.

Igen, bosszantó, hogy akiknek ez lett volna a dolguk, azok képtelenek voltak egyértelműen megfogalmazni az érintettek számára: akkor ma délután ilyen és ilyen összejövetel lesz, amelyen ennek és ennek kell ott lennie. Ezért aztán az egyik jelölt úgy tudta, hogy csupán egy technikai értekezletről van szó, ahová neki nem kell elmennie. Holott az ilyenekért felelős embereknek nem lenne szabad átvenniük a nemzeti hagyományt, amely szerint a másik fél informálása a létező leglényegtelenebb feladat a világon, gyakorlatilag nem is létező fogalom.

Ilyen nincs, nekik ezt százszorosan is a kiemelt feladatuknak kéne tartaniuk.

Az is kétségbeejtő, hogy Kálmán Olga nem a sajnálkozása kifejezésével kezdte a mondandóját, és nem az indokai felsorolásával folytatta, amivel megelőzhette volna a találgatásokat és a további elterelések lehetőségeit. Inkább elhallgatta a témát, mert ő meg azt az utat követte, amelyen jobb úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és bombasztikus klisékkel, szerepjátékokkal illik kábítani a hallgatóságot.

Sajnos ilyenkor derül ki, hogy alapvetően iszonyatosan bunkó, érzéketlen, súlyosan empátiahiányos és alapvető együttérzésekre-együttműködésekre képtelen ország vagyunk.

Miközben viszont mindig akadnak, akik heroikus erőfeszítésekkel be tudják bizonyítani ennek az ellenkezőjét.

Szokás szerint most is egyszerre volt jelen ez a kettő, de mivel már iszonyúan fárasztó állandóan ennek az idétlenségével foglalkozni, a magam részéről az öröm és megkönnyebbülés mellett döntöttem. Különösen, hogy az általam eddig is kedvelt Kerpel-Fronius épp úgy viselkedett, ahogyan kell – van kibe-mibe kapaszkodni, van miért reménykedni. Van miért lényegtelennek tekinteni a bosszantó és kétségbeejtő kísérőjelenségeket.

Úgyhogy éljen a győztes jelölt és éljen a helyzet, amelyben az összes amatőrizmus ellenére ma igenis lék került Orbán hajójának az oldalára.

Amivel pedig ő, az üvöltő sajtójával együtt nagyon is tisztában van, és mégis csak ez a legfontosabb.