A belépéssel kapcsolatban a törvény így fogalmaz: „e jogosultság gyakorlása nem eredményezheti az érintett szervek rendeltetésszerű működésének aránytalan sérelmét.” Ez azt jelenti, hogy a belépésük kismértékben akár akadályozhatja is az intézmény munkáját. Például a képviselők előzetes bejelentés nélkül is megérkezhetnek a közintézményekbe és kérhet olyan adatokat, amiket akkor kell összeállítani.

Ezzel ugyan elvonhatja a normál munkavégzéstől az ottani alkalmazottak egy részét, azonban a képviselő jogállásáról szóló rendelkezés feltételezi, hogy a jogosult eljut a szerv, a szervezet kompetens vezetőjéhez, akinek hatáskörébe tartozik, hogy rendelkezzen az erőforrásokkal. Ha ezt a szerv nem biztosítja, akkor már azzal akadályozza a képviselő munkáját.

Az előbbiek egyértelműen vonatkoznak a budapesti Kunigunda útján, az MTVA székházában történtekre is. Az ellenzéki képviselők, először kilencen, beléptek a közmédia (televízió, rádió) székházába, tehát középületbe. Már a portán nem csak hitelesen igazolták magukat, hanem azt is egyértelművé tették, hogy mért jöttek és kifejtették, hogy ahhoz törvényi felhatalmazásuk is van. Amit kértek a fennálló törvényi rendelkezés alapján – még kis mértékben sem zavarta volna az üzemszerű működést. Minden, ami ezután történt teljesen ellentétes a joggal, a jogalkotó szándékával.

Most nem térünk ki olyan dolgokra, csak érintőlegesen, hogy a biztonsági főnök el akarta kapcsoltatni a telefonokat, hogy azzal ne videózzanak vagy, hogy semmilyen érdemi információval nem szolgáltak és nem jöttek elő kompetens személyek, akik döntési jogkörrel rendelkeztek volna. Inkább arra hívnánk fel a figyelmet, hogy nem maguktól voltak ilyen „bátrak” a négy féle biztonsági cég alkalmazottai, hanem adták nekik az utasításokat. Sőt, mint korábbi cikkünkben már említettük, nagy valószínűség szerint akár fedett és titkos-szolgák is lehettek köztük.

Azonban a jog, de még a józan ész szerint is, mind a fedett ügynökök, mind azok, akik valamely főhatóságtól utasításokat adtak, bűncselekményeket követtek el. Ugyanis az országgyűlési képviselő hatósági személy, például a mentelmi jogát is csak parlamenti szavazás útján lehet tőle elvenni. Ezért is nevetséges, hogy akármilyen felhatalmazással egy biztonsági őr vagy annak látszó személy útját állja, sőt kidobja az épületből.

Az jó jel lenne, ha a Szél Bernadett és Hadházy Ákos rendőrségi feljelentését, a velük szembeni erőszakos eljárásért illetve, hogy a kérésük ellenére a rendőrség nem intézkedett, átkerült az ügyészségre, hiszen így nem ugyanaz a szerv vizsgálódik, akinek a beosztottjait joggal bepanaszolták. Ugyanakkor az ügyészség első embere, Polt Péter, még soha egyetlen ügyet nem borított, amely a hatalomnak kellemetlen lenne. Ez meg bizonyára nagyon kellemetlen lenne.

Az, hogy az MTVA is tett majdnem 100 feljelentést – nem tudjuk előre az eredményét – de normális jogállamban lényegében semmis lenne, az ok és okozat összefüggésének vizsgálata alapján.

Mindenesetre jól tették az országgyűlési képviselők, hogy nem kapcsolták ki a telefonjaikat és a nyilvánosságnak élőben közvetítették a benti eseményeket. Különösen Szél Bernadett, független országgyűlési képviselő közvetítését emelnénk ki, mert abból egyrészt az épület előtt fagyoskodó nagyszámú tüntető is közvetlenül értesülhetett, de a késői idő ellenére is tízezrek nézték és tudtak pontosan tájékozódni az MTVA székházban történtekről. Olyan sokan látták – külföldön is – ezt, ezeket az adásokat, hogy azt utólag nem lehet semmissé tenni. Meggyőződésünk, hogy az MTVA székházában történtek negatív fordulópontja a magyar demokrácia történetének.

Kertész Z István