Weöres Sándor író, költő, műfordító, irodalomtudós 1913. június 22-én született Szombathelyen. Tizenöt évesen már megjelent első novellája a szombathelyi Hír nevű lapban, pár hónap múlva újabb 4 verse jelent meg az Erőben.

 1931 végen néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Nyugat 15–16. számában kinyomatta Hajnal című versét (amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vett fel első kötetébe). 1931 telén két újabb verset (Jajgatás, Kicsinyesek) is megjelentetett, 1941-ig, a folyóirat fennállásáig pedig összesen 64-et.

 1933 őszén Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, majd átiratkozott a bölcsészkarra (földrajz-történelem szakra), végül filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát.

 Egyetemi évei alatt megalapította a Pécs jelképére utaló Öttorony című folyóiratot.

1936-ban Baumgarten-díjban részesült, ezekből későbbi utazásait fizette.

Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével őt bízták meg.

A költő 1943 őszén Budapestre költözött, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett.

1970-ben megkapta a Kossuth-díjat, és az osztrák állam elismerő díját is. A Kossuth-díjjal járó pénzösszegből Pásztor Béla emlékére díjat alapított.

1989. január 22-én halt meg Budapesten. Február 9-én temették el Farkasréten.

Forrás: wikipédia

Az Erzsébet-híd télen

Kel a hajnal tüzes íve,

Tarajos köd szegi árnnyal.

Budapestre s Duna-vízre

Sokezer hópihe szárnyal

Hol a két part sűrű ház-sort

Emel, egymás felé fordít:

A habon reng színes árny-folt,

A folyón át feszül új híd

Juhászbori