2015-07-24 11:02:21

Pávatáncos Mákgubó, a magyarság közéleti hungarikumja, mire letelik, az un. olajos-robbantásos ügyek papa féle titkosítási határideje, ott fog majd állni talpig viaszban, minden idők örök tanulságául hirdetve az illiberális téveszme harcos, epilepsziás rohamait is.

A magyarok csak nem tudnak nyugodni, harci kedvük nem lohad a mai napig sem, annyi, sok évszázados, véres tapasztalat után sem. Mese, mese, meskete. Botond vitéz máig akkora rést üt általa kreált nemzeti buzogányával az egyetemes kapun, hogy arról koldulunk mindannyian. Lássuk csak.

1992 februárjában Botond körbenézett és konstatálta, érdeküknek megfelelően mi is a teendő. Szerinte ezen a tájon csak kis hazánkban jelenthet a konzervatív kormányzattal szembeni egyedüli választási lehetőséget az általa vezetett liberális pártszervezet. Mert ha felveszik a Fideszt még abban az évben, ősszel a Liberális Internacionáléba, akkor aztán a liberalizmus számára alapvető kérdésekkel tudnak foglalkozni majd végre, olyanokkal, mint a menekültügyi, emberi jogi kisebbségi és a gazdasági szabadsággal kapcsolatos témák.

1992 szeptemberében aztán fel is vették őket. Nagy politikai jövő vár rájuk mondta az LI elnöke Otto Lambsdorff. Hát, ami azt illeti…Rá egy napra a mainzi kongresszuson aztán a mi Botondunkat sutty, már meg is választották alelnöknek. Tekert, pedálozott a felcsúti rendesen. Oly annyira, hogy már az ezt követő napon be is jelentették, hogy egy esztendő múlva Székesfehérvárott tartják majd a Liberális Internacionálé közgyűlését. Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!

2000 júliusában a mi harcos Botondunk ismét elérkezettnek látta az időt arra, hogy érdekeinek megfelelően változtasson, jónak látta, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt átigazoljon a Liberális Internacionáléból a konzervatív erőket tömörítő Európai Néppártba. “Megértem a párt belpolitikai törekvéseit, a dolog rendben is van, csak azt nem értem, miért kell ehhez átlépni a Liberális Internacionáléból az Európai Néppártba”- mondta akkoriban Lambsdorff.

Hát ami azt illeti, mások sem értették. De a hatalom iránti sóvárgás felülír mindent!

2000 októberében aztán a Nemzeti Cirkusz egyik, biztonsági rögzítés nélküli kötéltáncosa, Várhegyi Attila, akkori országos választmányi elnök az ottawai kongresszuson bejelentette, hogy a Fidesz hivatalosan is kilép a világszervezetből és átkeresztelkedik a Néppártba. A bejelentő nem volt akárki, jelentősen öregbítve Botond és társulata hírnevét a világban. A hajdani szolnoki polgármestert ugyanis bejelentése után két évvel, folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt ítélték el, jogerősen felfüggesztett egyéves börtönbüntetést kapott. Közéleti szereplése párt és kampányigazgatóként azért folytatódott, majd a mai napig hű maradva pártjához és annak vezéréhez Botondhoz, a nemzeti cirkusz kommunikációs területein kavar most is rendesen.

2014 júliusában Tusványoson Botond aztán kimutatta foga fehérjét. „Vagyis a magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni, sőt építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam.” Letette Magyarország miniszterelnöke a garast rendesen. A pávatáncos sasszézása idehaza a kevésbé vájt fülű tömegeket nem rendítette meg. Annál inkább reagált a külhon. Botond rendszerét például a putyinizmushoz hasonlították, de voltak, akik azt mondták, hogy az általa mondottak úgy illenek a nyugati értékrendhez, mint a krumpli a tulipánföldhöz.

A Magyar Nemzeti Cirkusz Botond porondján államtitkároknak, helyetteseiknek, bizottsági elnököknek öltözött közéleti bohócok ripacskodnak rendre a nyilvánosság előtt, szajkózva minden áron való megfelelésüket főnöküknek. Lesznek cserék, mert régi szabály, hogy frissíteni kell. De aki jól dolgozott, hűséges volt a jobboldali populista téveszmékhez, a demokratikus intézmények jogainak csorbításához, a fékek és ellensúlyok megszüntetéséhez, az elnyerheti, mint eddig is jutalmát. Lehet akár kormánymegbízott, vagy nagykövet is valahol, netán jól felhizlalt borász, vagy tehenész.

Holnap délelőtt Tusványos nagy napra ébred. Botond a nárcisztikus megváltó olyan szónoklatot ereszt majd meg, amely a hírek szerint nagy durranás lesz. Elválik, hogy utána Tusványos képe miként rögződik majd az emberekben. Erősödik-e a magyarságban, mint Bálványos, vagy marad az egész Látványos, netán tovább süllyed és az egész nem lesz más, mint Posványos. Mert bizony az önelégültség, az arrogancia, a csak látszat magabiztosság botondos megnyilvánulásai a harmadik évezred elején tévútra visznek mindnyájunkat, a szónokkal együtt!