2015-01-26 09:06:54

Nehéz megszólalni ebben a demokratikusnak hitt és mondott kavalkádban, amely mostanában hol gyengébb, hol erősebb ellenállást hirdet a jelenlegi hatalommal szemben. Kato, Cicero, Szolon, Arisztotelesz, mind meghaltak, bölcsek voltak, jaj mi lesz. Dehogy is akarok én a mindentudó szerepében tetszelegni, csak a véleményemet szeretném elmondani!

A jelenlegi történelmi helyzetben fontos kérdés a baloldal számára, hogy vajon mi a célra vezetőbb, a radikális szemben állás, vagy a megfontolt mérsékeltség és belátás.

DEKA, vagy OGYM, teljes útlezárás, fogyatékos sztrájkok, vagy tüntetés, tüntetés hátán, pártok vezetésével történő megmozdulások, vagy civilek spontán összejövetelei. Melyek a célra vezető megoldások ezek közül? Vagy egyik sem és ezeken kívül, valami más?

Hogy a baloldal nem csak szeszélyessé vált, hanem egyben csapongóvá is, ide-oda kapkodva, lépve az éppen előtérbe került híreknek megfelelően, az mára egyértelművé vált. Mint ahogy az is, hogy a rendszerváltáshoz képest ma egészen más politikai helyzet van. És cselekedni sem lehet másképpen, csak ennek az új helyzetnek a mélyreható elemzését követően!

A civilek spontán összejövetelei szerintem nem kínálnak megoldást a jelenlegi hatalommal szembeni ellenállás eredményességét illetően. Kísérő jelenségként erősíthetik a végső megoldást, de csak önmagukban elégtelennek bizonyulnak. Az eddigi tapasztalatok is ezt bizonyítják és nincsenek olyan jelek, melyek alapvető változással kecsegtetnének a civil szerveződések jövőbeni hatását illetően.

A pártok vezetésével történő megmozdulások, egymástól elkülönült jellegük és gyakorlatuk miatt elenyésző erőt képviselnek jelenleg és a közeljövőben nem is várható izmosodásuk. Jelenlegi tömegbázisuk, támogatottságuk kevés ahhoz, hogy nagyobb tömegeket legyenek képesek mozgósítani, egymástól elkülönült, összefogásra képtelen állapotuk pedig csak erősíti ezt a helyzetet.

A tüntetések akár mobilfényes, akár „Orbán takarodj” kellékekkel, sem a kormányra, sem annak vezetőjére nem gyakorolnak olyan hatást, melyet a részt vevők elvárnak. Sőt a hatalom kommunikációjában egyre inkább ismétlődik az a melldöngetős reakció, hogy lám- lám itt mekkora demokrácia van, orrba-szájba lehet tüntetni, akár naponta többször is.

Fogyatékos, elszigetelt sztrájkok, a pártoktól isten ments jelszóval kísért teljes útlezárások, no meg azok, a csinn-bumm cirkusz jellegű, parlament előtti sátorverések sem jelenthetnek megoldást, főleg akkor nem, ha tartalmilag kiürült jelenlétük csak a  látványosság kellékeinek mutogatására korlátozódik, közvetlenül, vagy akár közvetetten kikönyörögve a média figyelmét.

A DEKA annyiban más jelenség, hogy frissességével, vezetőinek személyi összetételével vonzóbb lehet különböző rétegek számára, mint a már meglévő ellenzéki képződmények. Miután a négy kezdeményező megalapította a DEKA-t, felhívást intézett hozzánk, a magyar társadalomhoz, meghívók százait küldte ki szervezeteknek és magánszemélyeknek, és remélte, hogy értelmes javaslatokkal előálló és kompromisszumképes résztvevőket talál. Ha majd a DEKA, az általa létrehozott szabadság kis köreivel együtt, mint a mágnes, magához tudja vonzani a ma még Orbánnak csápolók közül a közvetlen körülötte állókból azokat is, akik ma még nem mernek neki ellent mondani, akkor igen, az már mutatni fog valamit. Ám ahhoz velük is tárgyalni kell.

Ha majd Ángyán és a hozzá hasonlók is ott lesznek a Csillag Ádám által rögzített felvételeken, nem csak a Tuareg fedőnéven jegyzett és hozzá hasonló közéleti gigolók, akkor majd igen, elmondhatja mindenki, hogy ez már valami!

De úgy elvárni a különböző világnézettel rendelkezők csatlakozását, hogy az Orbánnal nem tárgyalunk szlogent állandóan emlegetve, elzárkóznak a vele és az általa képviselt pártszövetséggel történő párbeszédtől, nem biztos, hogy célravezető! Mint, ahogy Bokrostól és az LMP-től való távolságtartás sem erősíti az eredeti elképzeléseket, és nem éppen vonzó a különböző ideológiai beállítottságú emberek számára. Akkor mégsem az egész társadalomhoz szólt a felhívás?

Tehát új társadalmi kiegyezés kell! Teljes körű! Ezt kell kidolgozniuk a felkért, arra alkalmas és hiteles személyeknek.

Baloldali kezdeményezésre, általános társadalmi részvétellel biztosítottan, minden oldalú megbékéléssel, végre valahára, melyből nem lehet kirekeszteni senkit! Közös jövőképet, csak közösen lehet és érdemes kialakítani. Közmegegyezés kell! Ez lehet egyedül a demokratikus erők küldetése. Ennek nincs alternatívája! Bármilyen kirekesztés, befogadás elutasítás, csak fogyatékos megoldás lehet a jelenlegi hatalom leváltására, a nemzeti tragédia elkerülésére.

Ha pedig bárki azzal a kritikával élne, hogy mindez a jelenlegi helyzetben nem más, mint naivitás, annak számolnia kell azzal, hogy bármely más megoldás olyan tragikus jegyeket hordoz, melyek következményei kiszámíthatatlanok. Ajánlom mindezeket a gondolatokat a megállapodásra törekvők becses figyelmébe!