2015-02-28 11:54:16

Hol leszek én már addigra, mire egy minősített ügy érvényességi határideje lejár. Üsd be a google-ba nevét, Kuzma Mihály. Olvass el mindent és rémüldözz, hogy mindez nálunk és velünk történt nemrég. Így emlékezz rá, a nép egyszerű fiára, a hősre, aki a bűn ellen harcolt!

Tegnap volt tizenhét éve, hogy az alezredest a körülmények, egyes személyek közvetett közreműködésével halálba kergették! Nagy szíve volt, benne pumpált a szakma iránti szeretet éppúgy, mint a megvesztegethetetlen elhívatottság. Nem könnyű pár mondattal emlékezni rá, különösen úgy, hogy az államtitok általi szájzárra kötelezettség visszatartja az embert attól, hogy a, ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni csapdájába essen.

Ízes beszédű, jó humorú közvetlensége, mindig is jellemző volt rá. Egy-egy elejtett szóból, megjegyzéséből azért sejtettük, hogy nagy bajok lehetnek Misi szűkebb hazájában, a bűnelkövetők és egyes munkatársai kapcsolatában, de részletekről nem faggattuk, ő meg vérbeli nyomozóként nem is beszélt róla. Misi igaz barát volt. A fehér asztalnál is remekelt, ízesen szólt, tréfálkozott, ritkán láttam búval béleltnek, még akkor sem, amikor a már említett békési gondokról tett valamiképp említést.

A tragédia váratlanul ért. Mint derült égből a villámcsapás. Nincs okom ma már kételkedni abban, hogy Misi önként vált meg az élettől. De azt is tudom, hogy ha nem is közvetlenül, de közvetetten belehajszolták őt tragikus tettébe a körülmények. A körülmények, melyekben tárgyi motívumok éppúgy voltak, mint személyi történések. Misire rájárt a rúd. Két héttel halála előtt olyan erőkkel rohanták le házát „üzemanyag csempészet” gyanúja miatt, hogy azt akár egy alkotmányos rend elleni fegyveres szervezkedés kapcsán történt intézkedésnek is vélhette volna a helyszínen szemlélődő. Állítom, semmi köze nem volt az egészhez, azon kívül, hogy lányának épp akkoriban ki csapta a szelet. Mint ahogy abban a közlekedési balesetben sem volt büntetőjogilag felelős, melyben halála napjának reggelére egy utólagos megállapítással mégis annak kiáltották ki. Besokallt mindezektől, ő, aki vérbeli, lelkiismeretes bűnüldöző volt, és életét is arra tette fel. Összeroppant, attól, hogy lehetetlenné próbálják tenni azok, akiknek „viselt” dolgait igyekezett feltárni. Ezt a súlyt már nem bírta elviselni.

Tonhauser László írja a „Nem kérek bocsánatot” c. könyvében: „… 1998 elején odavágtatott hozzám Békés megye rendőrfőkapitánya és elég érdekes hangnemben a következőket mondta: „Hallom, hogy te, meg a KBI dolgoztok rám! Minek hiszel egy olyan elmebetegnek, mint Kuzma Mihály?” A már említett üzemanyagos történetet követően, melyet Misi háza körül szerveztek, Tonhausert felhívták telefonon a békés megyei bűnügyi vezetés részéről:

„A benzines akciót követő hétfőn telefonon felhívott egy kolléga és a megyei bűnügyi vezető „üzenetét” tolmácsolta. „ Mivel Kuzma úr gyanús ügyletekbe keveredett” lefújtuk az arra a hétre tervezett közös akciót, a nyilvánosház megbuktatását. Visszaüzentem a bűnügyi főnöknek, ha akar valamit, személyesen közölje velem. Megtette. Elmondtam neki, hogy nem értem mi köze van az akciónak ahhoz, hogy Kuzma Mihály bármibe is keveredett. Ennek ellenére az akció elmaradt” (forrás Tonhauser László Nem kérek bocsánatot Totem kiadó 1999.308-309 old.)

Itt van a lényeg! Ezekben a sorokban van a kutya elásva. Mert nincsenek megoldatlan ügyek, csak ügyetlen megoldások vannak. Kuzma Mihály esetében vajon kibontották-e az arra illetékesek az előzőek tartalmát és végig mentek-e az adatokon, ok és okozati összefüggéseket feltárva, személyi és tárgyi vonatkozásban egyaránt? Egy bizonyos magnószalag sorsáról pedig most inkább nem beszélnék. Ebben a témában többet tud nálam Tonhauser. Szólaljon meg ő, vagy, ha nem, akkor kérdezzenek tőle azok, akiknek ez lenne a dolguk!

Tizenhét éve, hogy meghalt Kuzma Mihály. Nyugodjék békében! És ne nyugodjanak azok ma sem, kiket halála terhel! Mert nem csak néhai, lúzereknek kikiáltottak vizsgálódtak ám ebben az ügyben. Vannak még az élők között olyanok is, akik tudnának mit és kitől kérdezni, megfelelő szakmai felvértezettséggel. Mert a nyilvánosság soha nem évül el! Kuzma Mihály pedig nyugodjék békében!